2016. december 3., szombat

Maluku-szigetek "leánykori neve": Fűszer szigetek

Egy kis földrajzóra




A Maluku-szigetek (Molukka-szigetek, Molukkák, régebben: Fűszer-szigetek): Indonéziához tartozó szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre — összesen mintegy ezer kisebb-nagyobb szigettel.

A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből: 

a Molukka-tengerből,
az Arafura-tengerből,
a Seram-tengerből és
a Banda-tengerből
emelkednek ki.

Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.

Az északi szigetek közül a fontosabbak:

Halmahera 17 780 km²,
Morotai,
Ternate,
Tidore,
Bacan-szigetek,
Sula-szigetek.

A középső szigetek közül a fontosabbak:

Ambon,
Seram 17 141 km²,
Buru 9505 km²,
Banda-szigetek,
Gorong-szigetek,
Watulebe-szigetek,
Lusipara-szigetek.

A délkeleti szigetek közül a fontosabbak:

Wetar,
Gurung Api,
Damar,
Babar,
Leti-szigetek,
Sermat-szigetek,
Tanimbar-szigetek,
Kai-szigetek,
Aru-szigetek.

A szigetek összesített területe 74 504 km² (Világjárók), illetve 74 505 km² (MNL).

Földtani felépítésük

A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.

Éghajlatuk
Éghajlatuk nedves trópusi:

az évi középhőmérséklet 25–27°C,
az évi csapadék 2000–4000 mm,
a relatív páratartalom többnyire 80% fölötti.

Növényzetük

A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.

Állatviláguk

A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.

A legjellemzőbb madarak:

mézevőfélék (Meliphagidae)
szélesfarkú jégmadár




malukui kakadu (Cacatua moluccensis)

fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) (Seram szigetén)
feketefejű lóri (Lorius domicella)




szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)

Jellemző állata: 



babirussza (Babyrousa babyrussa)

A szigeteket Indonézia két tartományra osztja:

Maluku (székhelye: Ambon és
Észak-Maluku (székhelye: Ternate.
A két tartomány együttes lakossága 1 814 500 fő (Világjárók), illetve 2 094 700 fő (Terebess, 1995-ből), 212 000 fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.

Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve:

38% protestáns,
6% római katolikus.
Az erős vallási megosztottság miatt gyakran alakulnak ki véres konfliktusok a mohamedánok és keresztények között. (Pl. Halmahera szigetén, 1999-2000 között, több ezer életet követelve.)

A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.

Történetük

A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.

Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket:

1511, Ambon szigetén,
1512, Halmahera szigetén,
1522, Ternate szigetén.
A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC):

Ambon 1608,
Buru 1622,
Halmahera, 1653.
Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.

Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.

A britek két rövidebb időszakra:

1796–1802,
1810–1817
gyarmatosították a régiót.

A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.

Gazdaságuk:
A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. 

A fontosabb exportcikkek:

fa;
fűszerek:



szegfűszeg,

szerecsendió,


bors,


fahéj.


hal;


kopra.

Kevésbé jelentős:

rizs,
szágó,
dohány,
erdei gyanták,
vasfa,
rotáng (rattan),


kávé.

Bányászat:

nikkel,
kőolaj.

Forrás: wikipédia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése